59. Bányásznap Egercsehiben
2009. szeptember 6.
2009. szeptember 6.
A bányászok hagyományos ünnepén sok szeretettel és őszinte tisztelettel köszöntöm a jelenlévő bányászokat, a bányászatban dolgozó munkatársakat, az onnan nyugállományba kerülteket, megjelenteket. Azokat köszöntöm, akiket e nehéz, de szép szakma írott és íratlan törvényei, a bányászhagyományok, a veszélyes és nehéz munkakörülmények formáltak olyan közösséggé, amelyben a munkás és a munkát irányító azonos módon gondolkodik, önmagáért és másokért is felelősséget vállal.
A Bányásznap 59. ünnepe mindenekelőtt a bányamunkát vállalók iránti tiszteletet, elismerést és köszönetet fejez ki. Annak a hivatástudatnak a megbecsülését, amely sokszor veszélyes, de mindig a nehéz körülmények között is kész az ország érdekeit szolgálni, áldozatokat hozni a társadalmi fejlődésért, saját szakmájának fennmaradásáért.
Magyarország szénbányászatának kezdetét tekinthetjük időben a Brennbergbányán 256 évvel ezelőtt megkezdett és 1952-ben felhagyott mélyműveléssel. A magyar arany, ezüst és nemesérc bányászat XV-XVIII. századi története összes nehézsége ellenére is bizonyítéka volt az akkori Magyarország gazdaságának kiemelkedő szerepére, az akkori Európában, ahová kevesebb tehetséggel most újra visszaérkeztünk.
A XX. század ipari fejlődése nagy változásokat hozott Egercshei környéke életében. Igazában ekkor alakult ki mai szerkezete és ekkor élte a falu fénykorát. Ez nem másnak, mint a barnakőszénnek volt köszönhető.
A helyi kőszénkibúvásokat Egerbakta környékén fedezte fel Fazola Henrik az 1760-as évek derekán. Schőner Ferenc, a szomolnoki bányafelügyelőség tisztje kutatási jogokat szerzett, de a bányászat csak rövid ideig folyt a térségben. 1796-ban az egri püspökség nyitotta meg szénbányáját Egerbakta és Bátor községek határában. Az itt kibányászott szenet hasznosították a nagyarányú építkezésekhez szükséges tégla kiégetésére. Tüzelőanyagként ekkor azonban még nem használták a szenet, mert a lakosság nem barátkozott meg vele, és a tűzifa nagy mennyiségben állt rendelkezésre. A szénnel nemcsak a lakóházaknál, de a szénégetőknél is bajok voltak, mert az igen erős, jellegzetes szaga miatt a téglaégetőknél sem akarták alkalmazni. Ekkor fejletlensége miatt még az ipar sem tudta kellő mennyiségben felhasználni, így a bánya hamarosan bezárt. A bezárt bányát 1842-ben nyitotta meg újra Morandi Pál egri vállalkozó, aki évi 20 forint bérleti díj mellett három évig üzemeltette. Ekkor épült ki a bányákhoz a szekérút. 1860-ban - az ipari fejlődésnek köszönhetően - komolyabb kutatások indulnak a térségben. Ekkor három telepet tárnak fel, melynek teljes szénkészletét 2 millió tonnára becsülték. A három bányából igazából csak egyben volt folyamatos a termelés, mert a másik kettőben állandó víztelenítési problémák léptek fel. Ezért épült meg az a 6 öl mélységű vízakna, melyből éjjel-nappal kézi erővel távolították el a vizet. Az itt termelt szén nagy részét az érsekség, a téglaégetők, valamint az egri gőzmalomban használták fel. 1876-ban a visszaesett forgalom miatt a bányát újból be kellett zárni.
Mindent megváltoztatott az az esemény, mikor Beniczky György igen jó minőségű szenet talált szénkibúvásokban saját birtokán. A jó eredményeken felbuzdulva négy bányatelepre kért és kapott engedélyt. Elsőként a feleségéről Antónia tárónak nevezett telepen indult meg a termelés, ami egészen 1907-ig folyamatos volt. Mivel Beniczky a bányászott szén nagy részét saját birtokán használta fel, így hamarosan társakat keresett és talált vállalkozásához. 1904-ben Márkus Ágoston egri bányamérnökkel és Wessely Károly bécsi tőkéssel kötött szerződést. Innen a fejlődés már szinte töretlen. 1906-ban megalakul az Egercsehi Kőszénbánya Rt., melynek fő részvényese a Budapest Vidéki Kőbánya Rt., de több belga tőkés is megtalálható a befektetők között. Ekkor indult be a korszerű nagyüzemi szénbányászat a borsodi szénmedencékben, amely egészen az 1970-es évekig tartott. A fejlődés és a termelés ideje alatt a település lakosainak száma megháromszorozódott. A látható hanyatlás az 1990-ben bekövetkezett bányabezárással ért véget. A bánya bezárásával az itt élők többsége a megélhetés lehetőségét veszítette el.
Hazánk történelmében a bányászat és a politika mindig összefonódott. A bányász volt a csendőrsortüzek áldozata, a széncsaták hőse és a rendszerváltás egyik foglalkozási vesztese.
A bányászat volt az ország gazdaságának húzóereje, de volt az ország elszegényedéséért, a környezet és természet lerombolásáért sokak által felelősnek tartott ágazat is.
A Bányásznap méltó lehetőség arra, hogy a kormányzat és a BDSZ. kifejezhesse elismerését és megbecsülését a bányászok, a bányász társadalom iránt, egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy áttekintsük a bányaipar helyzetét.
Tudomásul kell vennünk, hogy a piacgazdaságra való áttérésünk és az ellőttünk álló Európai Uniós csatlakozás a gazdasági élet minden területére - így a bányászatra is - versenyhelyzetet kényszerít. Ezt a kihívást a bányászat egyes alágazatai eltérően élték és élik át. Ezt a helyzetet a község lakossága is átélte, hiszen 20 éve annak, hogy helyi színten a bányászat megszünt.
A szénbányászat szerepe, elsősorban a mélyművelésű szénbányák száma az utóbbi években jelentősen csökkent, s ma már Magyarországon egy mélymüvelésü szénbánya üzemel.
A fő ok, hogy a környezetünk védelme miatt a széntüzelésű erőműveknek új követelményeknek kell megfelelni.
MÁTRA fejlesztésekről: Európai és környeztvédelmi előírásoknak megfelelve a Mátrai Erőmő ZRt. az erőművi blokkokon folyamatosan fejlesztéseket hajt végre, ilyen például a kéntelenítő megépítése, környezetszennyező anyagok ártalmatlanítása és zöld beruházásokkal való villamos áram termelés. További fejlesztésekben gondolkodik a Mátra, ilyen a napenergia hasznosítása vagy a széndioxid megkötése, energiaerdők ültetése és reményeink szerint egy új korszerű 400 MW-os blokk építése. Egy pár dolgot említettem mos csak meg az erőművel kapcsolatba.
Bányászat: Két bányája van a Mátrai Erőműnek, az egyik a Visontai a másik a Bükkábrányi bánya. Mind a két bányában folyamatosan folynak a fejlesztések - beruházások - új technológiák bevezetése. Bükkábrányban most felyeződött be egy közel 8.2 milliárd forintos fejlesztés ami egy új kompakt kotrógép és egy szalagkocsi beüzemelésével valosúlt meg. Nagy örömmel vettük, hogy ezen fejlesztésünket az Egercsehi bányászok is megtekinthették és láthatták, hogyan dolgozunk, élünk Bükkábrányban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar bányászat története a nemzet fejlődéséből fakadó mind újabb és újabb követelményekhez, feltételekhez történő alkalmazkodás történelme. Évezredes bányászatunk ezeknek a kihívásoknak mindig megfelelt, eredményes munkával, korszerű gondolkodással és ha kellett, áldozatvállalással, hősi helytállással is.
Ezen gondolatok arról szólnak, hogy a megszünt bányászat területén élők mai napig ápolják a hagyományokat annak ellenére, hogy a mai gazdasági helyzet egyre nehezebbé teszi életüket. Példa erre Egercsehi Önkormányzata és lelkes közössége, valamint az innen elszármazott régi bányászok és családjaik.
Itt szeretnék gratulálni a község polgármesterasszonyának a bányászati hagyományok megőrzése érdekében kifelytett tevékenyégéért. Ennek elismerése képpen szeptember 03-án Tatabányán az 59. Országos bányásznapon átadott Bányász emlékgyűrűhöz.
Ünnepi beszédem végéhez érve tisztelettel adózzunk azoknak, akik már nem lehetnek köztünk és azoknak, akik már nyugdíjasként élvezhetik a megérdemelt pihenést és akik ezen a jeles napon velünk együtt, ünnepelik az 59. Bányásznapot.
Ezúttal szeretném minden jelenlévőnek megköszönni a helytállást, s kívánok örök bányászköszöntéssel:
A Bányásznap 59. ünnepe mindenekelőtt a bányamunkát vállalók iránti tiszteletet, elismerést és köszönetet fejez ki. Annak a hivatástudatnak a megbecsülését, amely sokszor veszélyes, de mindig a nehéz körülmények között is kész az ország érdekeit szolgálni, áldozatokat hozni a társadalmi fejlődésért, saját szakmájának fennmaradásáért.
Magyarország szénbányászatának kezdetét tekinthetjük időben a Brennbergbányán 256 évvel ezelőtt megkezdett és 1952-ben felhagyott mélyműveléssel. A magyar arany, ezüst és nemesérc bányászat XV-XVIII. századi története összes nehézsége ellenére is bizonyítéka volt az akkori Magyarország gazdaságának kiemelkedő szerepére, az akkori Európában, ahová kevesebb tehetséggel most újra visszaérkeztünk.
A XX. század ipari fejlődése nagy változásokat hozott Egercshei környéke életében. Igazában ekkor alakult ki mai szerkezete és ekkor élte a falu fénykorát. Ez nem másnak, mint a barnakőszénnek volt köszönhető.
A helyi kőszénkibúvásokat Egerbakta környékén fedezte fel Fazola Henrik az 1760-as évek derekán. Schőner Ferenc, a szomolnoki bányafelügyelőség tisztje kutatási jogokat szerzett, de a bányászat csak rövid ideig folyt a térségben. 1796-ban az egri püspökség nyitotta meg szénbányáját Egerbakta és Bátor községek határában. Az itt kibányászott szenet hasznosították a nagyarányú építkezésekhez szükséges tégla kiégetésére. Tüzelőanyagként ekkor azonban még nem használták a szenet, mert a lakosság nem barátkozott meg vele, és a tűzifa nagy mennyiségben állt rendelkezésre. A szénnel nemcsak a lakóházaknál, de a szénégetőknél is bajok voltak, mert az igen erős, jellegzetes szaga miatt a téglaégetőknél sem akarták alkalmazni. Ekkor fejletlensége miatt még az ipar sem tudta kellő mennyiségben felhasználni, így a bánya hamarosan bezárt. A bezárt bányát 1842-ben nyitotta meg újra Morandi Pál egri vállalkozó, aki évi 20 forint bérleti díj mellett három évig üzemeltette. Ekkor épült ki a bányákhoz a szekérút. 1860-ban - az ipari fejlődésnek köszönhetően - komolyabb kutatások indulnak a térségben. Ekkor három telepet tárnak fel, melynek teljes szénkészletét 2 millió tonnára becsülték. A három bányából igazából csak egyben volt folyamatos a termelés, mert a másik kettőben állandó víztelenítési problémák léptek fel. Ezért épült meg az a 6 öl mélységű vízakna, melyből éjjel-nappal kézi erővel távolították el a vizet. Az itt termelt szén nagy részét az érsekség, a téglaégetők, valamint az egri gőzmalomban használták fel. 1876-ban a visszaesett forgalom miatt a bányát újból be kellett zárni.
Mindent megváltoztatott az az esemény, mikor Beniczky György igen jó minőségű szenet talált szénkibúvásokban saját birtokán. A jó eredményeken felbuzdulva négy bányatelepre kért és kapott engedélyt. Elsőként a feleségéről Antónia tárónak nevezett telepen indult meg a termelés, ami egészen 1907-ig folyamatos volt. Mivel Beniczky a bányászott szén nagy részét saját birtokán használta fel, így hamarosan társakat keresett és talált vállalkozásához. 1904-ben Márkus Ágoston egri bányamérnökkel és Wessely Károly bécsi tőkéssel kötött szerződést. Innen a fejlődés már szinte töretlen. 1906-ban megalakul az Egercsehi Kőszénbánya Rt., melynek fő részvényese a Budapest Vidéki Kőbánya Rt., de több belga tőkés is megtalálható a befektetők között. Ekkor indult be a korszerű nagyüzemi szénbányászat a borsodi szénmedencékben, amely egészen az 1970-es évekig tartott. A fejlődés és a termelés ideje alatt a település lakosainak száma megháromszorozódott. A látható hanyatlás az 1990-ben bekövetkezett bányabezárással ért véget. A bánya bezárásával az itt élők többsége a megélhetés lehetőségét veszítette el.
Hazánk történelmében a bányászat és a politika mindig összefonódott. A bányász volt a csendőrsortüzek áldozata, a széncsaták hőse és a rendszerváltás egyik foglalkozási vesztese.
A bányászat volt az ország gazdaságának húzóereje, de volt az ország elszegényedéséért, a környezet és természet lerombolásáért sokak által felelősnek tartott ágazat is.
A Bányásznap méltó lehetőség arra, hogy a kormányzat és a BDSZ. kifejezhesse elismerését és megbecsülését a bányászok, a bányász társadalom iránt, egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy áttekintsük a bányaipar helyzetét.
Tudomásul kell vennünk, hogy a piacgazdaságra való áttérésünk és az ellőttünk álló Európai Uniós csatlakozás a gazdasági élet minden területére - így a bányászatra is - versenyhelyzetet kényszerít. Ezt a kihívást a bányászat egyes alágazatai eltérően élték és élik át. Ezt a helyzetet a község lakossága is átélte, hiszen 20 éve annak, hogy helyi színten a bányászat megszünt.
A szénbányászat szerepe, elsősorban a mélyművelésű szénbányák száma az utóbbi években jelentősen csökkent, s ma már Magyarországon egy mélymüvelésü szénbánya üzemel.
A fő ok, hogy a környezetünk védelme miatt a széntüzelésű erőműveknek új követelményeknek kell megfelelni.
MÁTRA fejlesztésekről: Európai és környeztvédelmi előírásoknak megfelelve a Mátrai Erőmő ZRt. az erőművi blokkokon folyamatosan fejlesztéseket hajt végre, ilyen például a kéntelenítő megépítése, környezetszennyező anyagok ártalmatlanítása és zöld beruházásokkal való villamos áram termelés. További fejlesztésekben gondolkodik a Mátra, ilyen a napenergia hasznosítása vagy a széndioxid megkötése, energiaerdők ültetése és reményeink szerint egy új korszerű 400 MW-os blokk építése. Egy pár dolgot említettem mos csak meg az erőművel kapcsolatba.
Bányászat: Két bányája van a Mátrai Erőműnek, az egyik a Visontai a másik a Bükkábrányi bánya. Mind a két bányában folyamatosan folynak a fejlesztések - beruházások - új technológiák bevezetése. Bükkábrányban most felyeződött be egy közel 8.2 milliárd forintos fejlesztés ami egy új kompakt kotrógép és egy szalagkocsi beüzemelésével valosúlt meg. Nagy örömmel vettük, hogy ezen fejlesztésünket az Egercsehi bányászok is megtekinthették és láthatták, hogyan dolgozunk, élünk Bükkábrányban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar bányászat története a nemzet fejlődéséből fakadó mind újabb és újabb követelményekhez, feltételekhez történő alkalmazkodás történelme. Évezredes bányászatunk ezeknek a kihívásoknak mindig megfelelt, eredményes munkával, korszerű gondolkodással és ha kellett, áldozatvállalással, hősi helytállással is.
Ezen gondolatok arról szólnak, hogy a megszünt bányászat területén élők mai napig ápolják a hagyományokat annak ellenére, hogy a mai gazdasági helyzet egyre nehezebbé teszi életüket. Példa erre Egercsehi Önkormányzata és lelkes közössége, valamint az innen elszármazott régi bányászok és családjaik.
Itt szeretnék gratulálni a község polgármesterasszonyának a bányászati hagyományok megőrzése érdekében kifelytett tevékenyégéért. Ennek elismerése képpen szeptember 03-án Tatabányán az 59. Országos bányásznapon átadott Bányász emlékgyűrűhöz.
Ünnepi beszédem végéhez érve tisztelettel adózzunk azoknak, akik már nem lehetnek köztünk és azoknak, akik már nyugdíjasként élvezhetik a megérdemelt pihenést és akik ezen a jeles napon velünk együtt, ünnepelik az 59. Bányásznapot.
Ezúttal szeretném minden jelenlévőnek megköszönni a helytállást, s kívánok örök bányászköszöntéssel:
Hölgyeim és Uraim, tisztelt ünneplő bányászok !
Jó szerencsét!
Csató László
SZB. titkár
SZB. titkár
